Doktor Úr, ez azt jelenti, hogy meg fogok halni? – kérdezte a prosztatarák diagnózist közlő orvosától az ügyfelem, aki pici szünetet tartva rezzenéstelenül csak annyit válaszolt: Nézze, mindannyian meghalunk. Van, aki hamarabb, és vannak a szerencsésebbek.
Mennyi múlik a szerencsén, hogy hosszú és remek életet élhess prosztatarák diagnózis ill. a terápia után, nem tudom. Azt azonban pontosan tudom, hogy aki abban bízik, hogy az orvosi terápiával az egészségügy mindent, azaz MINDENT meg fog oldani az Ő hosszú életéért, az tényleg a szerencsére bízza magát. Talán ez az egyik leggyakoribb hiba, amit egy férfi elkövethet a saját jövőjét illetően.
A terápia után rendszeres kontrollvizsgálatokra számíts, ami egy merő aggodalomhegy. Minden alkalommal. Mind a férfinak, mind a családnak. Mert ugye mi van akkor, ha kiújul, ha nem sikerült az orvosoknak mindent eltávolítani, szétroncsolni, gyógyszeresen „kiütni”….. stb.stb.stb. És fogom látni egyáltalán a gyermekem családalapítását, az unokáimat felnőni…. ???
Szóval egyáltalán nem vagy rajta túl, ha túlvagy a műtéten, vagy a sugárterápián, hiszen évekig látogatni fogod a rendelőt.
Pedig nem kellene feltétlenül ennek így lennie. Sem aggódni, sem a szerencsében bizakodni.
Ez a fenti történet jutott eszembe, amikor egy friss kutatási eredményt olvastam a genetika és az életmódválasztás életkilátásokat befolyásoló hatásáról, vagyis melyik hogyan hat a korai prosztatarákos halálozásra. A korai halálozás alatt azt értjük jelenleg, hogy még nem tölti be a férfi a 75. életévét. De mivel már jócskán 50 alatt is diagnosztizálják a prosztata rosszindulatú daganatot, (az elmúlt hónapban 3 ilyen fiatal férfival kezdtük meg a prehabilitációt), ezért valszeg ez a kor definició szerint csökkenni fog.
A kutatás lényege, hogy
- a prosztatarák magasabb genetikai kockázatának kitett férfiaknál több, mint háromszorosára nőtt a betegség miatti korai halálozás kockázata, és
- e halálesetek mintegy harmada megelőzhető lett volna egészséges életmóddal.
A kutatásban elég laposan körbejárták ezt a kérdést, mert a kutatók két prospektív kohorszvizsgálat – a Malmö Diet and Cancer Study (MDCS) és a Health Professionals Follow-Up Study (HPFS) – adatait elemezték, amelyekben 19 607 férfi vett részt, akiknek a felvételi átlagéletkora 59 év (MDCS) és 65,1 év (HPFS) volt, és akiket 1991 és 2019 között követtek nyomon.
Konkrétan:
- A magasabb genetikai kockázatú férfiak a korai prosztatarákos halálesetek 88%-át tették ki.
- Az alacsonyabb genetikai kockázatú férfiakhoz képest a magasabb genetikai kockázatúaknál több, mint háromszor magasabb volt a korai prosztatarákos halálozás aránya (HR, 3,26) és több mint kétszer magasabb a késői prosztatarákos halálozás aránya (HR, 2,26), valamint magasabb volt a prosztatarákos halálozás élethosszig tartó kockázata.
- Vagyis az alacsonyabb genetikai érintettség sem véd meg teljesen, hiszen ők a 12%!
- És azt is találták, hogy aki viszont egészségesre pontozott életmódot alakított ki, azok jelentősen csökkentették ezt a kockázatot, a kutatók becslése szerint- a magasabb genetikai kockázatú férfiak körében a korai prosztatarákos halálozások 22-36%-a megelőzhető már a minimális életmódváltással is!
- 1991-ben kezdték a követést , amikor még messze nem tudtunk annyit a prosztatarák progresszióját befolyásoló életmódelemekről, mint napjainkban. A személyre szabott életmódterápiáról nem is beszélve. Így csak tényleg a legalapvetőbb és kézenfekvő tényezőket vették figyelembe, mint a dohányzás, a testsúly, a fizikai aktivitás és a táplálkozás.
Függetlenül attól, hogy még a beavatkozás vagy a terápia előtt állsz, vagy már meg is történt, még súlyos genetikai érintettség esetén is minimum harmadolhatod a korai halálozás esélyét, ha változtatsz a napi rutinjaidon.
És épp az utonkáid miatt is fontos lesz tudnod, hogy milyen életvitel tudja javítani az életkilátásokat. Hiszen ha ők is örökölték ezeket a géneket, akkor minimum ezzel a tapasztalattal is tudsz nekik már előre segíteni. Hogy ki se alakuljon ez a kór náluk, ha a megfelelő életformát, életvitelt élik. Ezt is örökül hagyhatod rájuk a géneken túl.
Ne dugd a fejedet a homokba, hogy a te esetedben biztos nincs magasabb kockázat. A struccpolitika itt nem jó stratégia! A cselekvésben van a megoldás. Épp emiatt nem értek egyet a fenti doktor úrral. Szerintem minden prosztatarákos hosszú és remek életet tud magának csinálni, nem csak az un. szerencsések. Legalábbis nekem ez a 20 éves szakmai tapasztalatom.
Hogy hogyan tedd? A kutatás alapján már az is segíthet, ha:
- beállítod az ideális BMI-det
- abbahagyod a dohányzást
- elegendő aerob és az anerob mozgást végzel
- a táplálkozásod esetében mind az összetétele, az időzítés, mennyiségét is optimalizálod, ne a táplálkiegészítésben bízz, az kevés szokott lenni!
Nézz szét a FB privát csoportomban, a prosztata egészséges működését, a rehabilitációra, életmódra vonatkozóan több, mint 100 poszt, videó készült, kezdd el alkalmazni! Ha ennél konkrétabb segítségre van szükséged, vagy elakadtál a döntéseidben, a csoportban anonim is kérdezhetsz, vagy foglalj hozzám időpontot egy 45 perces telefonos konzultációra.
A tanulmány, amelynek első szerzője Anna Plym, PhD, a stockholmi Karolinska Institutet Orvosi Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszékének munkatársa, 2024. július 3-án a JAMA Network Open folyóiratban jelent meg online.
