Jól érzed magad, nem érzel semmi problémát a testedben, mégis a diagnózis: prosztatarák. Lesújt, teljesen váratlanul ért, és elsőre el sem akarod hinni. Zakatol az agyad: ez képtelenség, nyilván csak fatális tévedés lehet ….. és kezdetét veszi egy folyamatos vívódás…
Ilyenkor az ember nagyon sérülékeny – bár ezt a férfi igyekszik nem kimutatni – gyakran fél kérdezni, és szinte mindenki ugyanabba az irányba próbál meg elindulni:
- minél többet megtudni erről az egészről
- keresni egy jó orvost, aki mindent megold.
Ez így elsőre logikusnak tűnik, de közben a férfiak számos hibát szoktak elkövetni. Itt most kiemelek hármat azért, hogy könnyebb legyen ezeket felismerni, tudatosnak lenni és jól dönteni egy friss diagnózis után.
Tévhit 1:
Az a helyes hozzállás, ha minél több helyről, minél több és többféle infót szedsz össze.
Bújod a netet, a fórumokat, cikkeket, szívod magadba az információkat és várod, hogy egyszer csak varázsütésre minden összeáll, és ott lesz előtted a saját helyzeted megoldása….. pontosan tudni fogod, mit tegyél, és nem lesz több homályos pont, nem lesznek kétségeid.
Azonban ez a varázsütés-szerű pillanat többnyire nem jön el. Ellenben ott találod magad teljesen összezavarodva… az egyik cikkben ezt olvastad, a másikban ennek a szöges ellentétét. És eljön a pont, amikor már azt sem tudod, kire hallgass, eleged lesz a sokféle segítő tanácsból. Besokallsz.
Jó ha érted, miközben az egyikfajta beavatkozás/gyógymód az egyiknek áldás és segítség, addig a másiknak átok és ártalmas. Közhely, de mégis igaz, hogy minden eset más. Eltérő az anamnézis, a test fizikai paraméterei, a genetikai adottságok, a társbetegségek, eltérnek a háttérben húzódó rizikó tényezők és sorolhatnám napestig egészen odáig, hogy egy adott gyógymódra, kezelésre is különböző módon reagálunk.
Nem a “több” a jó, hanem a megfelelő. Ezt pedig onnan tudod, hogy
- alaposan megszűröd, honnan és kitől tájékozódsz;
- megértésre jutsz és nem összekavarodsz;
- és a lényeg: nem feszültebb és egyre elkeseredettebb leszel, hanem megnyugvásra találsz.
Sokkal jobban jársz, ha a net előtt töltött órák helyett szakembert kérdezel meg, aki kitéve-betéve ismeri már a “prosztatarákosok betegútját”, nem először találkozik ezzel (ellenben veled), illetve az állapotod és a leleteid pontos ismeretében tényleg olyan választ tud adni, ami személyedre szabott, így biztosan neked való. Ha nem érzed, hogy jó kezekben lennél, bízni tudsz és nem megnyugszol a kérdéseidre kapott válaszok után, akkor menj tovább, keress másikat, aki valóban neked lesz jó. Tényleg fontos, hogy megnyugvás legyen benned, csak ebben a lelkiállapotban tudsz felelős, jó döntést hozni és a számodra legmegfelelőbb terápiát választani. A kezeléstől függetlenül a felépülésed is így eredményesebb lesz.
A beavatkozás után már nem az fog számítani, hogy hány orvossal, specialistával kellett beszélned, hanem hogy a megfelelővel tetted-e.
Egy másik tévhit ehhez kapcsolódik:
Tévhit 2:
Minden segítő tanácsot, ajánlást elfogadni/elfogadni, hisz mindenki segíteni akar, nem érdemes még a források hitelességével is foglalkozni.
Tudom, hogy úgy érzed magad, mint aki egy sötét erdőben bolyong térkép, segítség és fény nélkül, de hidd el nekem kérlek, hogy nem az a jó megoldás, hogy válogatás nélkül mindenféle forrásból tájékozódsz. Gyakran lehet hallani, hogy ha egy kis fejfájással leülünk a net elé, akkor biztos kiderül, hogy minimum agydaganatunk van. Ez a prosztata problémákkal is hasonlóan van.
Nem azt mondom persze, hogy ne olvass, hiszen nagyon is felelősen viselkedsz, amikor tájékozódni akarsz. Inkább azt mondom, figyeld meg alaposan, hogy amit olvasol, az mennyire hiteles, mennyire megbízható. Szakember írta, vagy csak valakinek a magánvéleménye? Vagy érdeke volt azt mondani/ írni, mert pl.: értékesíti. És ez igaz a negatív információkra is. Ne rémítsd meg magad olyan infókkal, amik valójában nem is megbízhatóak. Mindig nézd meg a forrást!
Kutatásra hivatkoznak, akkor biztos jó lesz. Na igen, és milyen kutatásra? Sajnos ma már bármit nevezhetnek kutatásnak, még azt is, amikor egy ember azt mondta, hogy az xy terápia hatása hihetetlen pozitívan hatott rá. És ebből aztán általánosítanak, hogy akkor biztos, de tényleg tuti, hogy mindenkinek jó lesz. Érted? Egyetlen vagy néhány ember tapasztalata. Ilyen alapon simán feltételezhetjük, hogy pl.: a kemoterápiától mindenki meg fog gyógyulni, mert egy emberrel ez így történt, de az ellenkezőjét is, hogy mindenki meg fog halni, mert valakinek ez lett a sorsa. Szóval minimum meg kell nézni a hátterét is az infóknak, mert a kutatás és kutatás között is hihetetlen különbségek vannak.
Elég macerás ez a szelektálás, de végül mindig megéri és kifizetődő a nyugalmunk, a higgadtságunk és bölcsesség érdekében.
És végül a leggyakoribb és talán leginkább korlátozó tévhit:
Tévhit 3:
Ha találsz egy jó orvost, ő teljeskörűen mindent megold …. helyetted.
Az nem kérdés, hogy kell egy jó orvos, aki kezel, értelmezi a vizsgálatok eredményeit, aki uptodate, a legutolsó szakmai tudás birtokában, megfontoltan tesz javaslatot a kezelésedre, az embert is látja benned, nem csak a betegséget. A hiba abban van, hogy azt gondolod, ELÉG egy jó orvos, és ő majd egyedül megold mindent.
Ne felejtsd el, hogy a gyógyuláshoz TE is kellesz. Pontosabban ELSŐSORBAN TE kellesz. Nélküled egyetlen orvos sem tud csodát tenni. Szükség van arra, hogy betartsd az ajánlásokat, elmenj a kezelésekre és ezen túl is tegyél azért, hogy megváltozzon az életmódod, a gondolkodásod, hogy támogasd a szervezeted ebben a roppant intenzív folyamatban, a felépülésedben.
A gyógyulás csapatmunka, aminek csak az EGYIK tagja az orvos, a középpontban mindig a beteg és a beteg preferenciái vannak. Én azt tanultam az egyetemen a rehabilitációs mesterképzésben, és több 100 esetet láttam ennek alátámasztásaként, hogy
- soha nem érhető el magas életminőség annál a betegnél, aki nem veszi ki a saját részét a gyógyulásában,
- aki nincs benne 100+2%-osan, és ezt mindvégig az egész folyamaton!
- aki nem áll bele tökéletesen a célul kitűzött állapot elérésébe, kérdez, aktív, akar stb.
Megfordítom:
- a jó életminőséget végülis CSAK akkor fogja egy férfi elérni, ha Ő saját maga eldöntötte, hogy felelősen tesz ezért, és ezt meg is valósítja.
- és az soha nem elégséges, ha a család, a feleség nagyon akarja, és ők eldöntötték. Magának a betegnek kell eltökéltnek lennie.
Tehát ez a jó hírem és rossz hírem is egyben: Felelős vagy, hogy mennyire veszel részt a saját jól-léted elérésében.
Tudd, nem vagy egyedül a problémáiddal, nem egyedül kell őket megoldanod. Fordulj kismedencei szervekre specializálódott egészségügyi szakdolgozóhoz, orvoshoz vagy rehabilitációs szakértőhöz!
