ITT KEZDJ!
Erre készülj a hazai egészségügyben, ha prosztatarákot diagnosztizáltak vagy rákmegelőző állapotban vagy!
A prosztatarákkal éintett betegek az egészségügyi ellátó rendszerben egy viszonylag kötött és tipikus utat járnak végig. Ez az un. betegút, ami egy szigorú betegirányítási rendszer. Célja, hogy biztonságot adjon mind a kezelő orvosnak, mind a betegnek. Azonban senki nem úgy éli az életét, hogy egyszer majd ezen a betegúton kell haladnia, emiatt aztán teljesen váratlanul és felkészületlenül éri a férfiakat a testileg és lelkileg is megterhelő, sokszor életbevágó döntésekkel teli helyzet.
Összegyűjtöttem a legfontosabb kulcsinformációkat, hogy segítségedre legyen Számodra bármely szakaszában is tartasz most a betegútnak.
Amikor egy férfi váratlanul ezen a betegúton találja magát, legtöbbször nincs felkészülve, hogy
- a rendszerszintű problémákkal is meg kell bírkóznia;
- mekkora döntési teher és felelősség nehezedik rá és a családjára;
- nehezen ismeri ki magát a betegellátás bonyolult rendszerében;
- a gépiesen -szinte futószalagszerűen- működő egészségügyben kizárólag a betegségét látják, az embert/a férfit alig-alig;
- nem kap teljeskörű tájékoztatást
- kezelési lehetőségekről, az alternatívákról;
- mi a sürgős, ill. mi a fontos teendője ( ezek rendszerint nem azonosak, és pont fordítva szokták gondolni a betegek)
- az egyes terápiák következményeiről, szövődményeiről, a mellékhatásokról;
- a “pro és kontrák”-ról.
Az Urológiai Szakmai Grémium vezető szakemberei egy összefoglaló tanulmányukban mutatják be a hazai ellátás anomáliáit, a betegek gyógyításának kiszámíthatatlanságát és azt, hogy milyen jelentős különbségek jellemzik országszerte a prosztatarákos beteg gyógyulásának és felépülésének esélyeit a betegúton.
“Jelenleg nem áll rendelkezésre a nemzetközi irányelvekkel összhangban lévő, szakmai konszenzuson alapuló, rendszeresen aktualizált prosztatarák-kezelési irányelv Magyarországon. [...] A betegirányítási rendszer, az onkoteamek kezelési folyamatba történő bevonása, a betegek utánkövetése nem egységes, így sok beteg nem kapja meg időben a számára legmegfelelőbb ellátást. A multidiszciplináris döntéshozatal feltételei nem minden ellátóhelyen adottak, számos ellátóhelyről több szakma is hiányzik (gyógytornász, pszichológus, dietetikus), így a betegek életminősége szempontjából is kritikus rehabilitáció és megfelelő palliatív ellátás nem elérhető minden beteg számára”. ( Tenke és mtsai)
A gyógyulásod, a felépülésed és az életminőséged érdekében, jó ha tisztában vagy, hogy
- orvosfüggő, milyen terápiás javaslatot kapsz, ugyanis nincs egységes szakmai irányelv az egészségügyi dolgozók részére a prosztatarák kezelésére, rehabilitációjára;
- a teljes felépülés és a teljesértékű élet esélyei nagyon eltérőek az egyes kórházakban, mert a gyógykezelések folyamata, tempója, módja, a beavatkozások időzítése nem azonos országszerte, és ezt tetézi a leterheltségük, eszközellátottságuk, kapacitásuk stb;
- a betegek további életminősége szempontjából kritikus a rehabilitáció, amire azonban nincs lehetőség a kórházakban, és erre a legritkább esetben hívják fel időben a betegek figyelmét;
- a diagnózisközléssel egyidőben megkezdett rehabilitációs folyamat (ez a prehabilitáció) fontossága még említés szintjén sem ismert a hazai szakmában, emiatt a beteg esélyei a hosszútávú és jóminőségű életkilátásra messze elmarad az európai betegtársaikétől;
A vezető magyar urológusok tanulmánya alapján (Kattintson ide az eredeti dokumentumért!)
Az orvosoknak jellemzően nincs idejük részletekbe menő magyarázatokra, mert gyakran túl vannak terhelve, ők is a rendszer “fogjai”. Gyakran a korlátozott erőforrások ismeretében születnek a terápiás „tervek”. Emiatt is készülj fel, hogy kénytelen leszel az életed hátralévő részére különösen nagy horderejű döntéseket szinte sötétben tapogatózva meghozni, hiszen végsősorban Neked kell letenned a voksod valamelyik beavatkozás mellett és aláírni a beleegyező nyilatkozatot.
Tény, hogy a prosztatarák esetében a felépülés sikere annak függvénye, hogy
- a beteget melyik intézményben kezelik;
- a kezelőorvos mennyire aktuális -up to date- szakmai ismeretekkel rendelkezik;
- az onkoteam összehívásra került-e, ill. milyen összetételű a team;
- a beteg utánkövetése a szakmai ajánlások szerint, szisztematikusan zajlik-e;
- a pre – és a rehabilitáció lehetősége milyen mértékben biztosított.
És talán a legfontosabb „tényező” maga a beteg személye, aki ha rendelkezik a szükséges kompetenciákkal, képességekkel, tudással, attitűddel és motivált, akkor a gyógyulását, az orvosi terápia hosszú távú eredményességét is segíteni tudja, felelősséggel tehet a saját jól-létéért napról napra.
Milyen extra nyereséget realizálhat a férfi az orvosi kezelést kiegészítő és támogató komprehenzív terápiás programmal?
Mindezek dacára mégis megtehetünk megannyi fontos lépést, ami egy jobb minőségben tölthető élet lehetőségét biztosíthatja, vagy akár a teljes gyógyulást, felépülést is. Ez pedig – ahogy a fenti tanulmányban is szerepel- az orvosi kezelést és felépülést támogató és kiegészítő rendszer, amit a betegút műtét/beavatkozás előtti szakaszában (pre-op) prehabilitációnak ill. az ezt követően (post-op) rehabilitációnak nevez a szakma. Ez a fajta komprehenzív szemlélet teljes mértékben hiányzik jelenleg a hazai uro-onkológiai gyakorlatból. Így a férfiak nem is sejtik, mennyi veszteség éri őket, ha kikerülnek az egészségügyi ellátásból, végetér a kórházi kezelésük.
Ideális esetben a férfi már a pozitív PSA laboreredményt követően, ill. a diagnózisközléssel egyidőben megkezdi a prehabilitációt, azaz a felkészülést a beavatkozásra és a várható testi és egyéb változásokra.
Ezzel az átfogó, komprehenzív támogatással tudná a legtöbb előnyt realizálni a férfi a folyamat végén.
A komprehenzív terápiás program nem helyettesíti az orvosi kezelést!
Olyan plusz támogatást biztosít a beteg részére, amely
- az orvosi terápiák eredményességét fokozni tudja;
- gyorsabb és hatékonyabb a gyógyulási folyamat;
- minimalizálható vagy teljesen elkerülhetőek a kellemetlen szövődmények;
- megerősíti beteget mind fizikailag, mind mentálisan;
Idejében megkezdve akár a krónikus állapot is visszafordítása, un. “spontán” gyógyulás is elérhető, és így nem ritkán okafogyottá válik a radikális beavatkozás.
Ennél a 61 éves betegnél + biopsziát követően,
a program megkezdését követő 5. héten történt MR vizsgálat.
Kedves Tímea! Csak gyorsan írok, mert nem érlek el. Végre-valahára megkaptam dr. Ágoston Péter főorvos úrtól is az MR leletem kiértékelését! Szinte ugyanazt mondta el, amit te is kiolvastál nekem belőle: Semmiféle elváltozás nem azonosítható a prosztatámban! Fél év múlva kell csak kontrollra menjek és ha az is rendben lesz, 1 évre rá kell PSA vizsgálatra menni! El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy 5 hét alatt ekkora eredményt sikerült elérni. Hálás vagyok az eddigiekért, nagyon köszönöm! Szeretettel: Mihály
Az általunk alkalmazott 4PRO program
- olyan átfogó program, amely a férfi fizikai, mentális megerősítésével, a rizikótényezők csökkentésével, az erőforrások mobilizálásával támogatja a beteget a gyógyulásban;
- a mindennapi élet legtöbb területén segíti a kismedencei szerveket védő, a gyógyulást segítő szokásrendszer kialakításábana a beteg egyéni adottságaira, aktuális állapotára szabott;
- a folyamatban lévő orvosi kezeléshez igazított;
- mind a prehabilitációs, mind a rehabilitációs fázisban támogatja a felépülést;
- az program egyes elemei egymást erősítve vannak egy szinergikus rendszerbe szervezve;
- optimalizáltak az intervenciós pontok;
Tovább a 4PRO programhoz ( link)
